AZ Oktatási és Kulturális Minisztérium és a gyászoló család megrendüléssel tudatja, hogy Dr. Pesovár Ernő néptánckutató 2008. március 2-án 82 éves korában elhunyt. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a gyászoló család megrendüléssel tudatja, hogy Dr. Pesovár Ernő (1926-2008) Kossuth díjas tánctörténész és néptánckutató, a zenetudományok kandidátusa, az MTA Zenetudományi Intézetének nyugalmazott osztályvezetője, a Muharay Elelmér Népművészeti Szövetség díszelnöke, az ELTE Folklore Tanszék, a Berzsenyi Dániel Főiskola és a Magyar Táncművészeti Főiskola oktatója, címzetes főiskolai tanár a Magyar Néprajzi Társaság, a Magyar Táncművészek Szövetségének tagja, a Magyar Etnokoreológiai Társaság tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Hagyományos Zenei Tanács (ICTM) tagja súlyos betegség után 2008. március 2-án 82 éves korában elhunyt.

Hamvasztás utáni gyászszertartása 2008. március 27-én 14.15 órakor a Farkasréti Temető Makovecz ravatalozójában lesz.

Egy szál virággal búcsúzzunk tőle!

Hamvait végakarata szerint Herenden, szűk családi körben helyezik örök nyugalomra.

Gyászolják: felesége, lányai Panka és Zsófi, vejei, unokái, rokonai és barátai

Búcsúznak tőle: Hagyományok Háza, Martin György Néptáncszövetség, MTA Zenetudományi Intézet, Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület, Magyar Táncművészek Szövetsége, Magyar Táncművészetért Alapítvány, Vas megye Közgyűlése, Ungaresca Táncegyüttes tagjai ill. munkatársai.

Táviratcím: Pesovár 1021. Bp. Hűvösvölgyi u. 77.

Pesovár Ernő
(Herend, 1926. szeptember 5. - Budapest, 2008. március 2.)



Európa-hírű tánctörténész és néptánckutató, a zenetudományok kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályának nyugalmazott vezetője. Tanulmányait a Budapesti Egyetemen szabadbölcsészként kezdte 1946-ban, majd néprajz-múzeológusi oklevelet kapott 1951-ben Ortutay Gyula, Vargyas Lajos, Tálasi István és Vajda László tanítványaként. 1966-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1951-től a makói, kőszegi és balassagyarmati múzeumokban dolgozott néprajzos múzeológusként, 1952-től a Népművészeti Intézetben a néptáncgyűjtő részlegének vezetője, 1959-től a Magyar Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának munkatársa, 1970-től az MTA Népzenekutató Csoport munkatársa, 1974-től nyugdíjazásáig az MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa. 1983-tól 1988-ig a Néptánc Osztály vezetője. A kandidátusi címet 1987-ben szerezte.

Kutatási területe a magyar és az európai táncfolklór, melynek földrajzi-történeti összehasonlító vizsgálatát, tipológiájának kialakítását, formatani elemzését végezte nemzetközileg is elismert, magas színvonalon. Martin Györggyel szoros barátságban és generációjának több tagjával termékenyen együttműködve alkották meg azt a tudásbázist, amely a 20. századi hagyományőrző népművészeti mozgalmak elméleti alapjává és építőkövévé vált itthon és külföldön egyaránt. Az alkotócsoport tagjai voltak még: Andrásfalvy Bertalan, Borbély Jolán, Lányi Ágoston, Maácz László és Pesovár Ferenc.

Öt könyvet adott ki és cca. 150 írása jelent meg az Ethnographia, a Néprajzi Értesítő, az Acta Ethnographica c. szakfolyóiratokban és az IFMC Yearbook, a Tánctudományi Tanulmányok és a Táncművészeti Értesítő c. kiadványokban. A Tánctudományi Tanulmányoknak évekig szerkesztője volt. Fő művei: A tánc költészete, Szombathely, 1982, Vas megye tánc- és zenei hagyománya, Szombathely, 1988, A magyar páros táncok, Bp. 1997, Tánchagyományunk történeti rétegei, Szombathely, 2003, A magyar tánctörténet évszázadai, Bp. 1972, 2003. Tánckritikusként is működött.

Tanított a Népművelési Intézet oktatóképző tanfolyamain, a kölni és drezdai tanári táncakadémián (1970-71, 1975-76), Kubában (1974), valamint az 1960-70-es években részt vett a német, holland, svéd néptáncmozgalom szervezésében. Évekig tanított a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán, 1984-től meghívott előadó a Magyar Táncművészeti Főiskola és az ELTE Néprajzi Tanszékén.

A magyar és a nemzetközi néptáncmozgalom emblematikus egyénisége volt. Mint táncos, koreográfus, szakíró, szakértő és szakmai tanácsadó nagy szerepe volt a 20. századi hagyományőrző mozgalmak eszmei, ideológiai hátterének kimunkálásában. A szombathelyi Ungaresca Táncegyegyüttes művészeti vezetője és koreográfusaként (1959-78), az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsának elnökeként (1980-89), a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnöke (1990-2000) majd tiszteletbeli elnökeként (2000-) és a Magyar Állami Népiegyüttes szaktanácsadójaként élete végéig aktívan rész vett a tánc- és zenei folklór továbbörökítése formai-tartalmi szempontjainak alakításában.

Kitüntetései: Kiváló Népművelő (1975), Népek barátsága díj (1978), Pro Cultura Comitatus Vas (1980) Erkel-díj (1985), Életfa díj (1989), Kossuth díj (1992), Vas megyéért díj (1993), Címzetes főiskolai tanár (1996), Muharay díj (1996) Életműdíj a magyar táncművészetért (1998), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) (2006), Vas megye Közgyűlés elnökének emlékérme (2006)

Pesovár Ernő halála a magyar és a nemzetközi néptánckutatás nagy vesztesége. Emlékét a néptáncosok, népművelők, és tánckutatók széles tábora őrzi itthon és külföldön egyaránt.

forrás: bihari.hu